A monokeményítő-foszfát elnevezés foszfátcsoportokkal észterezett keményítőláncokat takar.
Ahhoz, hogy a monokeményítő-foszfát vizet kössön meg, és sűrű masszát képezzen (csirizesítés), magasabb hőmérsékletre van szükség, mint a természetes keményítő esetében. Az így képződő keményítőcsiriz sűrű és áttetsző. Mivel a már megkötött vizet nehezen engedi ki, a monokeményítő-foszfát fagyasztáskor és felengedéskor is stabil marad; emellett savak jelenlétében és mechanikus behatással (pl. keveréssel) járó főzési folyamatok során is kifejti hatását. A monokeményítő-foszfát gátolja, hogy a zsír- és vízfázisok kiváljanak az élelmiszerekből. A módosított keményítő ízsemleges, a szájban krémes érzetet kelt, ezért gyakran a zsír helyettesítésére alkalmazzák.
A monokeményítő-foszfátot kémiai reakcióval természetes keményítőből és foszfátokból nyerik. A természetes keményítőt olyan növényekből vonják ki, mint a kukorica, a burgonya és a búza. Genetikailag módosított anyagok használata lehetséges.
A monokeményítő-foszfát az élelmiszerekben általánosan engedélyezett. Ez alól csupán a kezeletlen és hasonló élelmiszerek a kivételek, amelyek a törvényalkotó szándéka szerint adalékanyagokkal nem módosíthatók.
Mennyiségi korlátozás csak a csecsemőknek és kisgyermekeknek készült elválasztási tápszerek (max. 50 g/kg) esetében van érvényben.
A monokeményítő-foszfátot többek között a következő termékekben alkalmazzák:
• Dresszingek
• Gyümölcstöltelékek
• Pudingpor
• Szószok, levesporok
• Kenyér és péksütemények
