A kálium-foszfátok a foszforsav (E 338) származékai. Attól függően, hogy hány káliumatom van kötésben a molekulán, három változatát különböztetik meg: monokálium-foszfát (E 340 i), dikálium-foszfát (E 340 ii) és trikálium-foszfát (E 340 ii).
Különleges kémiai tulajdonságaik miatt a foszfátokat az élelmiszeriparban nagyon különböző területeken alkalmazzák (lásd nátrium-foszfát E 339). A kálium-foszfátok alkalmazása főként a nátriumszegény élelmiszerekben jelentős.
A foszfátok veszélytelennek számítanak.
Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kálciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg. Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kálcium-foszfát-egyensúlyát, és a csontok kálciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.
Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHS) kialakulásában.
Elfogadható napi beviteli mennyiség
(ADI):
70,0 mg/kg
(a foszforsav és foszfátok együttes mennyiségére, foszforban kifejezve)
