A kálcium-foszfátok a foszforsav (E 338) módosulatai. Attól függően, hogy hány kálciumatom van kötésben a molekulán, három változatot különböztetünk meg: monokálcium-foszfát ((E 341 i) dikálcium-foszfát (E 341 ii) és trikálcium-foszfát (E 341 ii).
Különleges kémiai tulajdonságaik miatt a foszfátokat az élelmiszeriparban nagyon különböző területeken alkalmazzák (lásd nátrium-foszfát E 339). A poralakú kálcium-foszfátok nagyon hatékonyan gátolják az élelmiszerek összetepadását, csomósodását és megkeményedését, ezért csomósodásgátlóként alkalmazzák.
A kálcium-foszfátok használatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a foszforsavra (E 338).
Főként a következő termékeknél alkalmazzák:
• Tejpor és kávékrémpor (max. 2,5 g/kg ill. 30 g/kg)
• Deszertporok (max. 7 g/kg)
• Sütőporok (max. 20 g/kg)
• Szárított, porított élelmiszerek (max. 10 g/kg)
Ezenkívül a kálcium-foszfátokat hordozóanyagként az aromagyártásban, a fogkrémgyártásban valamint az üveg- és kerámiaiparban is alkalmazzák.
A foszfátok veszélytelennek számítanak.
Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kálciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg. Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kálcium-foszfát egyensúlyát, és a csontok kálciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.
Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHS) kialakulásában.
Elfogadható napi beviteli mennyiség
(ADI):
70,0 mg/kg
(a foszforsav és foszfátok együttes mennyiségére, foszforban kifejezve)
