A magnézium-foszfátok a foszforsav (E 338) származékai. Attól függően, hogy hány magnéziumatom van kötésben a molekulán, három változatot különböztetnek meg: monomagnézium-foszfát (E 334 i), dimagnézium-foszfát (E 334 ii) és trimagnézium-foszfát (E 334 iii).
Különleges kémiai tulajdonságaik miatt a foszfátokat az élelmiszeriparban nagyon különböző területeken alkalmazzák (lásd nátrium-foszfát E 339). A poralakú magnézium-foszfátok nagyon hatékonyan gátolják az élelmiszerek összetepadását, csomósodását, megkeményedését, ezért ezeket csomósodásgátlóként alkalmazzák.
A magnézium-foszfátok használatára ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a foszforsavra (E 338).
Többek között a következő élelmiszerekben találhatók meg:
• Tejpor és kávékrémpor (max. 2,5 g/kg ill. 30 g/kg)
• Desszertporok (max. 7 g/kg)
• Sütőporok (max. 20 g/kg)
• Porformájú élelmiszerek (max. 10 g/kg)
• Táplálékkiegészítők (mennyiségi korlátozás nélkül)
A magnézium-foszfátokat ezenkívül tűzoltó-porként is alkalmazzák.
A foszfátok veszélytelennek számítanak.
Nagy mennyiségű foszfát (napi 1,5 - 2,5g) bevitele esetén a vér kálciumszintjének csökkenését és a parathyroid hormon szintjének emelkedését figyelték meg. Az ebből levont következtetést azonban, amely szerint a magas foszfátbevitel megbontja a szervezet kálcium-foszfát egyensúlyát, és a csontok kálciumtartalmának csökkenéséhez vezet, nem bizonyították.
Szintén nem nyert bizonyítást az a gyanú, hogy a foszfátok szerepet játszanának a gyermekkori figyelemzavar és hiperaktivitás (ADHS) kialakulásában.
Elfogadható napi beviteli mennyiség
(ADI):
70,0 mg/kg
(a foszforsav és foszfátok együttes mennyiségére, foszforsavban kifejezve)
