Csomagológázok

A rendelet szerint a csomagológázok „azok a levegőtől eltérő gázok, amelyeket az élelmiszer betöltése előtt, alatt vagy után helyeznek az élelmiszer csomagolóeszközébe” (1333/2008/EK rendelet I. melléklet). Nem az élelmiszerbe keverik őket, hanem a termék körüli légteret cserélik ki velük. Ennek ellenére jogilag ugyanúgy adalékanyagok, mint egy színezék vagy egy tartósítószer.

Mire szolgálnak?

A gázcserével a csomagolásban lévő levegőt, és vele együtt annak oxigénjét, részben vagy egészben más gázzal helyettesítik. Az uniós jelölési szabály ezt a célt nevezi meg: azoknál az élelmiszereknél ír elő külön feliratot, amelyeknek az eltarthatósága a csomagológázok révén meghosszabbodott. A gáz összetétele terméktípusonként eltér, és a gyártó választja meg.

A csoport tagjai

• E 941 (nitrogén)
• E 290 (szén-dioxid)
• E 938 (argon)
• E 939 (hélium)
• E 948 (oxigén)
• E 949 (hidrogén)

Mindegyik az I. csoportba tartozik, így felső határérték nélkül, quantum satis használható azokban az élelmiszer-kategóriákban, ahol az I. csoport adalékanyagai megengedettek. A szén-dioxidnak más szerepe is van: szénsavas italokban például magának az italnak az alkotórésze.

Az oxigén is csomagológáz lehet. Az E-szám tehát nem azt jelzi, hogy a gáz „idegen” anyag lenne, hanem azt, hogy a csomagolásba szándékosan, technológiai céllal juttatták be.

Címke

A csomagológázokra nincs csoportnév az 1169/2011/EU rendelet VII. melléklet C. részében, ezért az összetevőlistán nem jelennek meg „csomagológáz: …” formában. Ehelyett a III. melléklet 1.1. pontja ír elő külön feliratot: ha az élelmiszer eltarthatósága az 1333/2008/EK rendelet alapján engedélyezett csomagológázok révén meghosszabbodott, a címkén szerepelnie kell a „Védőgázas csomagolásban” kifejezésnek. Ha tehát egy felvágott csomagolásán ezt látjuk, a tálcában a levegő helyén a fenti gázok valamelyike vagy keveréke van.

A közeli rokon csoport a hajtógázoké: azok a gázok nem a terméket védik, hanem kiszorítják azt a csomagolásból.