Lexikon

A címkéken és az adalékanyagokról szóló szövegekben ugyanazok a szakszavak ismétlődnek: quantum satis, ADI, átvitel, technológiai segédanyag. Ezek többsége uniós rendeletből származik, és pontos jogi jelentése van. Ha valaki csak a hétköznapi értelmüket ismeri, könnyen félreolvassa a címkét.

Az alábbi szójegyzék ábécérendben, röviden magyarázza a leggyakoribb fogalmakat. Ahol érdemes, az adott E-szám oldalára vagy a részletesebb lexikon-cikkekre visz a link: külön írás szól az allergiáról, a pszeudoallergiáról, az intoleranciáról és az adalékanyagok és a hiperaktivitás kapcsolatáról.

Adalékanyag (élelmiszer-adalékanyag)

Az 1333/2008/EK rendelet szerint olyan anyag, amelyet önmagában általában nem fogyasztanak élelmiszerként, és amelyet technológiai célból, szándékosan adnak az élelmiszerhez, így az anyag vagy származéka az élelmiszer összetevőjévé válik. A meghatározás kifejezetten kizár néhány anyagot: nem adalékanyag például a cukor édesítésre használva, a zselatin, a tejfehérje, a kazein és a kazeinátok, az inulin, a fehér és sárga dextrin vagy a savval kezelt keményítő. A kulcsszó a technológiai cél: tartósítás, színezés, sűrítés, édesítés és így tovább.

ADI (elfogadható napi bevitel)

Az EFSA meghatározása szerint az ADI annak becsült mennyisége, amelyet valaki egész életén át naponta elfogyaszthat érzékelhető egészségkockázat nélkül. Testtömeg-kilogrammonként adják meg, milligrammban. Egy 20 kilós gyerek esetén például az 1 mg/ttkg-os ADI napi 20 mg-ot jelent. Az ADI nem éles határ, amelynek egyszeri átlépése ártalmas: hosszú távú átlagra vonatkozik, és jellemzően százszoros biztonsági tényezővel számolják az állatkísérletekben ártalmatlannak talált dózisból.

Allergén

Az 1169/2011/EU rendelet II. melléklete 14 allergiát vagy intoleranciát okozó anyagcsoportot sorol fel: ilyen többek között a glutént tartalmazó gabona, a tojás, a tej, a szója, a földimogyoró, valamint a kén-dioxid és a szulfitok 10 mg/kg vagy 10 mg/l feletti mennyiségben. Ezeket az összetevők felsorolásában kiemelt szedéssel kell feltüntetni, akkor is, ha adalékanyagban vagy technológiai segédanyagban vannak jelen. Részletesen: Allergia.

Aroma

Az aromák nem adalékanyagok, külön rendelet, az 1334/2008/EK szabályozza őket. Aroma az a termék, amelyet nem önmagában fogyasztanak, hanem az élelmiszer illatának vagy ízének kialakítására vagy megváltoztatására adnak hozzá. Ezért nincs E-számuk, és a címkén az „aroma” szó vagy pontosabb megnevezés jelzi őket. Az ízt fokozó, de saját ízt nem adó anyagok viszont adalékanyagok: ezek az ízfokozók, például az E 621 (mononátrium-glutamát).

Átvitel (carry-over)

Az 1333/2008/EK rendelet 18. cikke szerint egy élelmiszer akkor is tartalmazhat adalékanyagot, ha azt nem közvetlenül adták hozzá, hanem valamelyik összetevőjével került bele. Ha például egy pizza feltétjeként használt szalámiban engedélyezett tartósítószer van, az a pizzában is jelen lesz. Az így bekerült adalékanyagot nem kell az összetevők között felsorolni, ha a késztermékben már nincs technológiai szerepe. Kivétel az allergén: azt mindig jelölni kell. Csecsemő- és kisgyermek-élelmiszerekben az átvitel elve csak akkor érvényes, ha a jogszabály kifejezetten megengedi.

Azoszínezékek

Szintetikus színezékek, amelyek molekulájában azocsoport (két nitrogénatom kettős kötéssel) található. A 231/2012/EU specifikációk kémiai leírása szerint ide tartozik például az E 102 (tartrazin), az E 110 (Sunset Yellow FCF), az E 122 (azorubin), az E 124 (Ponceau 4R) és az E 129 (Allura Red AC). A „hat Southampton-színezék” közül az E 104 (Quinoline Yellow) nem azovegyület, hanem kinolinszármazék. Lásd még: Hiperaktivitás.

Csoportengedély és csoport-ADI

Az 1333/2008/EK rendelet II. mellékletének C. része adalékanyag-csoportokat határoz meg, hogy ne kelljen minden anyagot egyenként felsorolni minden élelmiszer-kategóriánál. A IV. csoport például a poliolokat fogja össze, a „III. csoport” a közös felső határértékkel engedélyezett színezékeket. Vannak együttesen szabályozott párok is: a szorbinsav és a benzoesav sóinak (E 200–213) felső határértéke sok termékben összesen értendő. A csoport-ADI ennek tudományos párja: például a glutaminsavra és sóira (E 620–625) az EFSA 2017-ben közös, 30 mg/ttkg-os ADI-t állapított meg.

EFSA

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, amelyet a 178/2002/EK rendelet hozott létre. Az EFSA tudományos kockázatértékelést végez: megvizsgálja, biztonságos-e egy adalékanyag, és megállapítja az ADI-t. Az engedélyről viszont nem az EFSA dönt, hanem az Európai Bizottság és a tagállamok. Ha tehát egy hírben az áll, hogy „az EFSA betiltotta”, az pontatlan: az EFSA véleményt ad, a tilalmat rendelet mondja ki.

Emulgeálószer

Az 1333/2008/EK rendelet I. melléklete szerint olyan anyag, amely lehetővé teszi két vagy több nem keveredő fázis, például olaj és víz homogén keverékének kialakítását. Ettől nem válik szét a majonéz, a margarin vagy a csokoládé. A legismertebb az E 322 (lecitinek) és az E 471. Az összes ilyen anyag: Emulgeálószerek.

Enzim

Az élelmiszerenzimek fehérjék, amelyek egy meghatározott biokémiai reakciót gyorsítanak, és az 1332/2008/EK rendelet hatálya alá tartoznak, nem az adalékanyag-rendeletéhez. A legtöbb enzim technológiai segédanyagként dolgozik: a sütőiparban vagy a sajtgyártásban elvégzi a dolgát, a késztermékben már nincs szerepe, ezért nem kerül fel a címkére. Két kivétel kapott E-számot a régi szabályozásban: az E 1103 (invertáz) és az E 1105 (lizozim). Ezek adalékanyag-engedélye az 1333/2008/EK rendelet szerint akkor szűnik meg, amikor az uniós enzimlista alkalmazandóvá válik.

E-szám

Az uniós listán szereplő adalékanyagok azonosító kódja. Az 1169/2011/EU rendelet VII. melléklete szerint az adalékanyagot az összetevők között a funkcionális csoport nevével kell feltüntetni, utána a saját nevével vagy az E-számával: „tartósítószer: kálium-szorbát” és „tartósítószer: E 202” egyaránt szabályos. Az E-szám önmagában nem utal sem veszélyre, sem mesterséges eredetre: az E 300 (aszkorbinsav) a C-vitamin, az E 160c (paprikakivonat) fűszerpaprikából készül.

Funkcionális osztály

Az adalékanyag szerepe az élelmiszerben. Az 1333/2008/EK rendelet I. melléklete ma 27 csoportot sorol fel, az édesítőszerektől a színezékeken és tartósítószereken át a legutóbb felvett kontraszterősítőkig. Egy anyag több osztályba is tartozhat: a kén-dioxid (E 220) tartósítószer és antioxidáns is. A címkén a fő funkciónak megfelelő osztálynevet kell kiírni. Az osztályok listája: Típusok.

Hordozóanyag

Olyan adalékanyag, amelynek nincs saját technológiai hatása, csak más anyagok, például színezékek, aromák vagy vitaminok oldására, hígítására vagy kezelhetővé tételére használják. Ilyen az E 1520 (propán-1,2-diol) vagy az E 422 (glicerin). Mivel többnyire egy másik összetevővel érkeznek, sokszor az átvitel szabályai szerint nem szerepelnek a címkén. Lásd: Hordozóanyagok.

INS-szám

A Codex Alimentarius nemzetközi számozási rendszere (International Numbering System), amelyet az FAO és a WHO közös élelmiszer-szabványügyi testülete tart fenn. Az uniós E-számok nagyrészt ugyanazt a számot viselik az „E” előtag nélkül: a citromsav INS-száma 330, az EU-ban E 330. Az INS-szám azonban csak azonosító, nem engedély: egy külföldi címkén talált INS-szám nem jelenti, hogy az anyag az unióban is használható.

Maximális szint

Az uniós lista élelmiszer-kategóriánként adja meg, legfeljebb mennyi adalékanyag lehet a termékben, általában mg/kg vagy mg/l egységben. Az 1333/2008/EK rendelet 11. cikke szerint a határérték a forgalomba hozott élelmiszerre vonatkozik, a porból vagy koncentrátumból készülő termékeknél viszont a címke szerint elkészített étel vagy ital számít. A színezékeknél a határérték a színező alkotórész mennyiségére értendő, nem a teljes színezékkészítményre.

„Mentes” állítások

A „tartósítószer-mentes” vagy „színezékmentes” felirat önkéntes tájékoztatás, külön uniós engedélyt nem igényel, de meg kell felelnie az 1169/2011/EU rendelet 7. és 36. cikkének: nem lehet megtévesztő. A 7. cikk kifejezetten tiltja, hogy egy termék különlegesnek tüntesse fel magát valamely összetevő hiányának kiemelésével, ha minden hasonló termék ugyanilyen. Ha egy élelmiszer-kategóriában eleve nem engedélyezett tartósítószer, a „tartósítószer-mentes” felirat ezért félrevezető lehet. A tápanyagokra vonatkozó „mentes” állításokat (például „cukormentes”, „zsírmentes”) az 1924/2006/EK rendelet melléklete pontos feltételekhez köti. A felirat semmit sem mond a többi adalékanyagról: egy „tartósítószer-mentes” szósz tartalmazhat sűrítőanyagot vagy savanyúságot szabályozó anyagot, ezért az összetevőlistát érdemes ilyenkor is elolvasni.

Poliolok

Cukoralkoholok, amelyeket édesítőszerként és nedvesítőszerként használnak, főleg cukormentes rágógumiban és cukorkában. Az uniós lista IV. csoportja ide sorolja az E 420 (szorbit), az E 421 (mannit), az E 953 (izomalt), az E 965 (maltitok), az E 966 (laktit), az E 967 (xilit) és az E 968 (eritrit) anyagot. Ha egy élelmiszer 10%-nál több hozzáadott poliolt tartalmaz, a címkén szerepelnie kell ennek a mondatnak: „Túlzott fogyasztása hashajtó hatású lehet”. Részletesen: Intolerancia.

Quantum satis

Latin kifejezés, jelentése „amennyi elegendő”. Az 1333/2008/EK rendelet szerint azt jelenti, hogy nincs számszerű felső határ, az adalékanyagot a jó gyártási gyakorlat szerint, legfeljebb a kívánt hatáshoz szükséges mennyiségben szabad használni, és nem vezetheti félre a fogyasztót. Nem korlátlanságot jelent: a gyártó nem használhat több citromsavat, mint ami a kívánt savassághoz kell. Az uniós lista I. csoportjában szereplő anyagok, például az E 330 (citromsav), sok élelmiszer-kategóriában quantum satis engedélyt kapnak.

Southampton-vizsgálat

A Southamptoni Egyetem kutatói 2007-ben a Lancetben közölték kettős vak, placebokontrollos vizsgálatukat 153 hároméves és 144 nyolc–kilenc éves gyerekkel. A gyerekek két különböző, szintetikus színezékekből álló keveréket kaptak nátrium-benzoáttal (E 211), illetve placebót. A szerzők szerint a keverékek legalább egyike mindkét korcsoportban kis mértékben növelte a hiperaktivitás-pontszámot. A vizsgálatban szereplő hat színezékre az 1333/2008/EK rendelet 2010. július 20. óta figyelmeztető mondatot ír elő a címkén. Részletesen: Hiperaktivitás.

Specifikáció

Minden engedélyezett adalékanyaghoz tisztasági követelmények tartoznak: az anyag leírása, előállításának módja, a megengedett szennyezők (például ólom, arzén, higany) legnagyobb mennyisége. Ezeket a 231/2012/EU bizottsági rendelet tartalmazza. Az E 120 (kárminok) specifikációja például rögzíti, hogy a színezék a Dactylopius coccus nevű pajzstetű szárított testéből készül, az E 1105 (lizozim) pedig tyúktojás fehérjéjéből. Ha egy adalékanyag nem felel meg a specifikációnak, nem hozható forgalomba, akkor sem, ha az E-száma szerepel az uniós listán.

Technológiai segédanyag

Az 1333/2008/EK rendelet szerint olyan anyag, amelyet a feldolgozás során technológiai célból használnak, de a késztermékben legfeljebb nem szándékos, technikailag elkerülhetetlen maradványa marad, egészségügyi kockázat és technológiai hatás nélkül. Ilyenek a gyümölcslé derítésére használt anyagok vagy a sütőipari enzimek. A technológiai segédanyagokat nem kell az összetevők között felsorolni, kivéve, ha allergénből származnak: ezt az 1169/2011/EU rendelet 21. cikke kötelezővé teszi.

Újraértékelés

Az EFSA-nak minden olyan adalékanyagot újra kell értékelnie, amelyet 2009. január 20. előtt engedélyeztek. A programot a 257/2010/EU rendelet határozta meg: a színezékekre 2015. december 31., a színezékeken és édesítőszereken kívüli adalékanyagokra 2018. december 31., az édesítőszerekre 2020. december 31. volt a határidő. Az EFSA saját tájékoztatása szerint a munka több időt igényelt, a 315 érintett adalékanyag több mint 70%-át értékelte újra. Az újraértékelés eredménye lehet változatlan ADI, csökkentett ADI (így járt 2009-ben az E 104 és az E 124), vagy az engedély visszavonása.

Uniós lista

Az 1333/2008/EK rendelet II. melléklete az élelmiszerekben, a III. melléklete az adalékanyagokban, enzimekben, aromákban és tápanyagokban felhasználható adalékanyagokat sorolja fel, a felhasználási feltételekkel együtt. A II. mellékletet a 1129/2011/EU rendelet töltötte fel tartalommal, és 2013. június 1-jétől alkalmazandó. Ami nincs a listán, azt élelmiszer-adalékanyagként nem szabad használni, és ami a listán van, az is csak a megadott élelmiszer-kategóriákban és mennyiségben. Ezért nem elég azt tudni, hogy egy E-szám „engedélyezett”: a tartósítószerek többsége például csak meghatározott termékcsoportokban használható.

Források

• 1333/2008/EK rendelet az élelmiszer-adalékanyagokról, egységes szerkezetben (EUR-Lex)
• 1169/2011/EU rendelet a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról (EUR-Lex)
• 231/2012/EU rendelet az élelmiszer-adalékok specifikációiról (EUR-Lex)
• 257/2010/EU rendelet az adalékanyagok újraértékelési programjáról (EUR-Lex)
• EFSA: Food additives (témaoldal)
• EFSA szójegyzék: Acceptable daily intake