Habzásgátló anyagok

Az 1333/2008/EK rendelet I. melléklete a „habzásgátlók” csoportot röviden határozza meg: „olyan anyagok, amelyek megakadályozzák vagy csökkentik a habzást”. A hab az élelmiszergyártásban sokszor üzemi gond: lekvárfőzésnél kifut az üstből, sütőolajban fröcsköl, töltéskor a palack nem telik meg rendesen, a gyümölcslé habja pedig pontatlanná teszi az adagolást.

Az egyetlen fő képviselő: E 900

Az uniós listán az E 900 (dimetil-polisziloxán) az az adalékanyag, amelynek a fő funkciója a habzás gátlása. Szilikonolaj, amely nagyon kis mennyiségben is hat: a habbuborékok falát megbontja, így a hab összeesik.

Hol engedélyezett? Néhány példa az uniós listáról:

• zsírokban és olajokban (sütőolajban) legfeljebb 10 mg/kg;
• dobozos és üveges gyümölcsben, zöldségben 10 mg/kg;
• dzsemben, zselében, gyümölcsízben 10 mg/kg;
• cukorkákban 10 mg/kg, rágógumiban 100 mg/kg.

Az EFSA 2020-as újraértékelésében az E 900 megengedhető napi bevitelét 17 mg-ban állapította meg testtömeg-kilogrammonként, a korábbi, 1990-es 1,5 mg/kg helyett.

Habzásgátlás más adalékokkal

A habzásgátlók hordozóanyagaira és készítményeire külön szabályok vonatkoznak: az 1333/2008/EK rendelet III. melléklete például megnevezi, mely hordozókkal (így poliszorbátokkal) hígíthatók a habzásgátló készítmények. Ez a gyártók belső ügye, a késztermékben a habzásgátló a fő funkciója szerint jelenik meg.

Címke

Az összetevők között a „Habzásgátló” csoportnév áll, utána a név vagy az E-szám, például „habzásgátló: dimetil-polisziloxán” vagy „habzásgátló: E 900” (1169/2011/EU rendelet VII. melléklet C. rész). Ha a habzásgátló csak az egyik összetevővel került a termékbe, és ott már nem tölt be funkciót, a rendelet 20. cikke szerint nem kell az összetevők között felsorolni.