Szilárdítóanyagok

Az 1333/2008/EK rendelet I. melléklete szerint a szilárdítóanyagok „olyan anyagok, amelyek a gyümölcsök vagy zöldségek szöveteit keménnyé vagy ropogóssá teszik vagy így tartják, illetve zselésítőanyagokkal szilárd gélt képeznek”. A meghatározásban két különböző feladat szerepel: a növényi szövet állagának megőrzése és a gél szilárdságának biztosítása.

Ropogós uborka, tartható gyümölcsdarab

Főzés, sterilezés és hosszú tárolás alatt a gyümölcs és zöldség szövete fellazul, a darabok szétfőnek, megpuhulnak. A szilárdítóanyag ezt a puhulást fékezi. A csoport tagjainak többsége kalciumsó.

• Az E 509 (kalcium-klorid) a legismertebb tag. Az I. csoportba tartozik, ezen felül külön is engedélyezett dobozos és üveges gyümölcsben és zöldségben, befőttben, dzsemben és lekvárban, valamint érlelt sajtban.
• Az E 327 (kalcium-laktát) és a E 333 (kalcium-citrátok) elsősorban savanyúságot szabályozó anyagok, de szilárdítóként is használják őket.
• A E 516 (kalcium-szulfát) szintén I. csoportos adalék.
• A E 341 (kalcium-foszfátok) mellékfunkciója is a szilárdítás.

Nem kalciumsó az E 511 (magnézium-klorid), amely ugyancsak az I. csoport tagja.

Gélek

A meghatározás második fele a zselékre vonatkozik: ilyenkor a szilárdítóanyag egy zselésítőanyaggal – például az alginátok közül az E 401 (nátrium-alginát) adalékkal – együtt alakítja ki a szilárd gélt.

Alumíniumsók szűk körben

Az E 520 (alumínium-szulfát), E 521 (alumínium-nátrium-szulfát), E 522 (alumínium-kálium-szulfát) és E 523 (alumínium-ammónium-szulfát) az uniós listán ma csak kandírozott cseresznyében engedélyezett; az alumínium-szulfát (E 520) ezen felül a tojáshab készítéséhez használt folyékony tojásfehérjében is, legfeljebb 25 mg/l mennyiségben.

Címke

Az összetevők között a „Szilárdítóanyag” csoportnév áll, utána a név vagy az E-szám, például „szilárdítóanyag: kalcium-klorid” (1169/2011/EU rendelet VII. melléklet C. rész).