Mikor adalékanyag egy anyag?
Ugyanaz az anyag lehet adalékanyag, vitamin, fűszer vagy technológiai segédanyag – a cél dönt. Példák: aszkorbinsav, karotin, paprika, keményítő.
Frissítve:
Az E-szám nem az anyag tulajdonsága, hanem a szerepéé. Ugyanaz a vegyület az egyik termékben adalékanyag, a másikban vitamin, fűszer vagy technológiai segédanyag, és ettől függ, melyik szabály vonatkozik rá, és hogyan jelenik meg a címkén. Az 1333/2008/EK rendelet 3. cikke szerint az számít adalékanyagnak, amit technológiai célból, szándékosan adnak az élelmiszerhez, és amit önmagában nem fogyasztanak élelmiszerként, sem nem jellemző összetevője élelmiszereknek. A határesetekben a cél a döntő.
Aszkorbinsav: antioxidáns vagy C-vitamin?
Az E 300 (aszkorbinsav) például egy húskészítményben azért lehet jelen, hogy lassítsa az oxidációt: megóvja a színt és késlelteti az avasodást. Ilyenkor antioxidáns, vagyis adalékanyag, és a címkén például „antioxidáns: aszkorbinsav” vagy „antioxidáns: E 300” formában szerepel.
Ha viszont egy reggelizőpelyhet vagy italt C-vitaminnal dúsítanak, az L-aszkorbinsav tápanyagként kerül bele. Az 1333/2008/EK rendelet 2. cikke szerint a tápanyagként hozzáadott anyagokra a rendelet nem vonatkozik, hacsak nem adalékanyagként használják őket. A vitamindúsítás szabályait az 1925/2006/EK rendelet adja, amelynek II. melléklete a C-vitamin engedélyezett formái között sorolja fel az L-aszkorbinsavat és a nátrium-L-aszkorbátot is – utóbbi adalékanyagként E 301.
Karotinok és riboflavin: szín vagy vitamin?
Ugyanez a kettősség jellemző több színezékre. Az E 160a (karotinok) színezékként sárgás-narancsos árnyalatot ad. Az 1925/2006/EK rendelet szerint viszont a béta-karotin az A-vitamin egyik hozzáadható formája. Az E 101 (riboflavin) színezék, a riboflavin ugyanakkor B2-vitaminként is adható élelmiszerhez. Hogy melyik szabály érvényes, azt az dönti el, miért került a termékbe.
Paprika: fűszer vagy színezék?
Az őrölt pirospaprika fűszer, tehát élelmiszer, akkor is, ha a kolbász színe nagyrészt tőle származik. A rendelet 3. cikke kifejezetten kizárja az adalékanyagok köréből azokat a szárított vagy koncentrált élelmiszereket, amelyek másodlagos színező hatásuk mellett ízt, aromát vagy tápértéket is adnak.
Más a helyzet, ha a paprikából csak a színanyagot vonják ki. A rendelet I. melléklete szerint az élelmiszerekből fizikai vagy kémiai kivonással nyert készítmény akkor színezék, ha a színezőanyagot a tápanyagoktól és az aromatikus összetevőktől szelektív módon elkülönítették. Így lesz a paprikából E 160c (paprikakivonat, kapszantin, kapszorubin).
Égetett cukor: színezék vagy ízesítő?
Az E 150a–E 150d égetett cukrok színezékek. A II. melléklet lábjegyzete szerint az égetett cukor itt színezésre szánt, barna terméket jelent, és nem azonos a cukor hevítésével kapott, édességek, tészták vagy szeszes italok ízesítésére használt termékkel. A desszert ízét adó, hevített cukorból készült karamell tehát összetevő, a színezésre használt E 150a (egyszerű égetett cukor) vagy E 150d (szulfitos ammóniás égetett cukor) viszont adalékanyag.
Citromsav és citromlé
Az E 330 (citromsav) a citrusfélék természetes alkotórésze. Ha a lekvárba citromlevet tesznek, az a citromlé mint élelmiszer, összetevőként szerepel. Ha tisztított citromsavat adnak hozzá, hogy savanyítson vagy beállítsa a kémhatást, az adalékanyag, és a címkén „étkezési sav: citromsav” vagy „savanyúságot szabályozó anyag: E 330” formában jelenik meg.
Keményítő és módosított keményítő
A rendelet szerint nem adalékanyag a fehér vagy sárga dextrin, a pörkölt vagy dextrinált keményítő, valamint a fizikailag módosított és az amilolitikus enzimekkel kezelt keményítő. Ezek a címkén egyszerűen „keményítő” néven szerepelhetnek. A kémiailag kezelt keményítők viszont adalékanyagok – ilyen az E 1404 (oxidált keményítő) vagy az E 1442 (hidroxipropil-dikeményítő-foszfát). Ezeket az 1169/2011/EU rendelet VII. melléklete szerint elég „módosított keményítő” néven feltüntetni, E-szám nélkül.
Pektin és oldható pektin
Az E 440 (pektinek) zselésítő adalékanyag. A rendelet ugyanakkor kizárja az adalékanyagok köréből az „oldható pektint”: a szárított almatörkölyből, citrushéjból vagy birsalmából savas oldással és részleges semlegesítéssel készült pektintartalmú terméket.
Aminosavak
A technológiai funkció nélküli aminosavak és sóik nem adalékanyagok. A kivétel a glutaminsav, a glicin, a cisztein, a cisztin és sóik: ezek technológiai célra adva adalékanyagnak minősülnek. Ezért van E-száma például a mononátrium-glutamátnak: E 621 (mononátrium-glutamát), amely ízfokozóként a meglévő ízt erősíti.
Cukor és poliol
A cukrok (mono-, di- és oligoszacharidok) nem adalékanyagok, akkor sem, ha édesítenek. A poliolok – például az E 420 (szorbit) vagy az E 965 (maltitok) – viszont igen: édesítőszerként vagy nedvesítőszerként szerepelnek az uniós listán.
Technológiai segédanyag
Ha egy anyag csak a feldolgozás során dolgozik, és a végtermékben legfeljebb hatás nélküli, elkerülhetetlen maradványa marad, akkor technológiai segédanyag, nem adalékanyag. Az 1169/2011/EU rendelet 20. cikke szerint ilyenkor az összetevők között sem kell feltüntetni. Kivétel az allergén: ha a segédanyag az allergének listáján szereplő anyagból származik és a késztermékben jelen van, jelölni kell. Az allergénlista maga is utal erre a szerepre: a sör és a bor derítőanyagaként használt halenyvet kifejezetten kiveszi a hal eredetű termékek jelölési kötelezettsége alól.
Ki dönt vitás esetben?
Ha nem egyértelmű, hogy egy anyag megfelel-e az adalékanyag fogalmának, a rendelet 19. cikke szerint az Európai Bizottság a tagállamokkal közös bizottsági eljárásban dönthet. Az összetevők jelöléséről részletesen: Adalékanyagok az összetevők listáján; az általános szabályokról: Az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó szabályok.