Az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó szabályok

Mi számít adalékanyagnak az 1333/2008/EK rendelet szerint, mi nem, mit jelent a quantum satis, az átvitel elve és a csoportos engedély.

Frissítve: 2025. november 21.

Az uniós adalékanyag-szabályozás magja az 1333/2008/EK rendelet. Ez mondja meg, mi számít adalékanyagnak, milyen feltételekkel engedélyezhető, és hogyan kell olvasni az uniós listát. Az alábbiakban a vásárló szempontjából legfontosabb szabályok szerepelnek, a rendelet cikkeire hivatkozva.

Mi az adalékanyag?

A rendelet 3. cikke szerint élelmiszer-adalékanyag minden olyan anyag, amelyet

önmagában élelmiszerként általában nem fogyasztanak, és nem is jellemző összetevője élelmiszereknek,
az élelmiszerhez technológiai célból, szándékosan adnak hozzá a gyártás, feldolgozás, csomagolás, szállítás vagy tárolás során,
és amely (vagy amelynek származékai) így az élelmiszer összetevőjévé válik.

Nem számít, hogy van-e tápértéke. A döntő a cél: tartósítás, színezés, sűrítés, savanyítás és így tovább. Ezeket a célokat a rendelet I. melléklete 26 funkcionális osztályba sorolja, a tartósítószerektől az antioxidánsokon át a sűrítőanyagokig.

Mi nem adalékanyag?

A rendelet nem vonatkozik a következőkre, kivéve ha adalékanyagként használják őket (2. cikk):

technológiai segédanyagok,
növényvédelemre használt anyagok,
az élelmiszerhez tápanyagként adott anyagok (például vitaminok),
az ivóvíz kezelésére használt anyagok,
az aromák, amelyekre külön rendelet vonatkozik (lásd: Aromák és adalékanyagok).

A 3. cikk ezen felül kifejezetten kizár néhány anyagcsoportot a fogalomból. Nem adalékanyag többek között:

a mono-, di- és oligoszacharidok, vagyis a cukrok, és az édesítésre használt, ezeket tartalmazó élelmiszerek;
a rágógumi-alap;
a fehér vagy sárga dextrin, a pörkölt vagy dextrinált keményítő, a fizikailag módosított és az amilolitikus enzimekkel kezelt keményítő;
az étkezési zselatin, a vérplazma, a fehérje-hidrolizátumok, a tejfehérje és a glutén;
a kazein és a kazeinátok;
az inulin és az ammónium-klorid;
a technológiai funkció nélküli aminosavak – a glutaminsav, a glicin, a cisztein, a cisztin és sóik kivételével.

A technológiai segédanyag olyan anyag, amelyet a feldolgozás során technológiai célból használnak, de a végtermékben legfeljebb nem szándékos, technikailag elkerülhetetlen maradványa marad, amely nem jelent egészségügyi kockázatot és nincs technológiai hatása. A határesetekről bővebben: Mikor adalékanyag egy anyag?

Az engedélyezés feltételei

Egy anyag akkor kerülhet a II. vagy III. mellékletbe, ha a javasolt felhasználási szinten biztonságos, technológiailag indokolt, és nem vezeti félre a fogyasztót (6. cikk). A felhasználási szintet a kívánt hatáshoz szükséges legkisebb mértékben kell megállapítani, figyelembe véve a megengedhető napi bevitelt (ADI) és az összes forrásból származó valószínű bevitelt (11. cikk).

Feldolgozatlan élelmiszerben – például friss húsban, nyers zöldségben – adalékanyag csak akkor használható, ha a II. melléklet ezt kifejezetten megengedi (15. cikk). Ugyanez igaz a csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt élelmiszerekre (16. cikk).

Quantum satis

A quantum satis („amennyi elég”) azt jelenti, hogy a rendelet nem ír elő számszerű felső határt. Ez nem korlátlanságot jelent: az anyagot a jó gyártási gyakorlatnak megfelelően, legfeljebb a kívánt hatás eléréséhez szükséges mennyiségben szabad használni, és nem vezetheti félre a fogyasztót (3. cikk h) pont). Ilyen például az E 330 (citromsav), az E 300 (aszkorbinsav) vagy az E 322 (lecitinek): ezek a II. melléklet úgynevezett I. csoportjában szerepelnek, quantum satis felhasználással.

Csoportos engedélyek

A II. melléklet C. része az anyagokat csoportokba is szervezi, és az élelmiszer-kategóriáknál sokszor csak a csoportra hivatkozik:

I. csoport – általánosan, quantum satis használható anyagok, például citromsav, tejsav, aszkorbinsav, lecitinek;
II. csoport – quantum satis engedélyezett színezékek;
III. csoport – színezékek együttes felső határértékkel;
IV. csoport – poliolok, például az E 420 (szorbit) és az E 967 (xilit).

Egyes rokon anyagokat együtt szabályoz a melléklet, például az E 200–203 szorbinsav–szorbátok (E 200, E 202) vagy az E 210–213 benzoesav–benzoátok (E 210, E 211) csoportját.

Az átvitel elve

A 18. cikk szerint egy élelmiszerben akkor is lehet adalékanyag, ha az adott élelmiszerben magában nem engedélyezett, feltéve, hogy

egy összetevőjéből került bele, amelyben engedélyezett (például a joghurtba kevert gyümölcskészítményből), vagy
egy adalékanyagból, enzimből vagy aromából jutott át, és a végső élelmiszerben nincs technológiai funkciója, vagy
az élelmiszert kizárólag egy összetett élelmiszer gyártására szánják, és az összetett élelmiszer megfelel a szabályoknak.

Ha az átjutott anyag a végtermékben is kifejti hatását, akkor már a végtermék adalékanyagának számít, és annak felhasználási feltételei vonatkoznak rá. Az átvitel elve nem alkalmazható a csecsemőtápszerekre és bébiételekre, és a II. melléklet A. része további kivételeket sorol fel: méz, vaj, ízesítetlen tej, ásványvíz, kávé, ízesítetlen tealevél, cukor, száraztészta (a gluténmentes kivételével), nem emulgeált olajok és zsírok.

Néhány általános szabály a II. mellékletből

Az E 123, E 127, E 160b(i), E 160b(ii), E 161g, E 171, E 173 és E 180 színezék nem értékesíthető közvetlenül a fogyasztónak.
Az E 407, E 407a és E 440 cukrokkal standardizálható, ha ezt a név és az E-szám mellett feltüntetik.
Az „élelmiszerhez történő felhasználásra” címkézett nitrit csak sóval vagy sóhelyettesítővel összekeverve árusítható – ezért a háztartásoknak szánt nitrit pácsó formájában kerül a polcra.

Adalékanyag a háztartási polcon

Ha adalékanyagot közvetlenül a fogyasztónak árulnak, a csomagoláson szerepelnie kell a nevének és E-számának, valamint az „étkezési célra” vagy „élelmiszerben korlátozottan felhasználható” feliratnak (23. cikk). Asztali édesítőszernél a megnevezés „… alapú asztali édesítőszer”, a poliolt tartalmazón a „nagyobb mennyiségű fogyasztása hashajtó hatású”, az E 951 (aszpartám) vagy E 962 (aszpartám-aceszulfámsó) tartalmú asztali édesítőszeren a „fenil-alaninforrást tartalmaz” figyelmeztetés kötelező.

Hagyományos termékek kivétele

A IV. melléklet néhány hagyományos terméknél megengedi, hogy a tagállam fenntartsa az adalékanyagok tilalmát. Ilyen a tisztasági törvény szerint főzött német sör (a hajtógázok kivételével minden adalékanyag tiltható) vagy a hagyományos francia kenyér.