Tartósítószerek

Az 1333/2008/EK rendelet I. melléklete szerint a tartósítószerek „olyan anyagok, amelyek a mikroorganizmusok okozta romlás megakadályozásával meghosszabbítják az élelmiszerek eltarthatósági időtartamát, és/vagy védelmet biztosítanak a kórokozó mikroorganizmusok szaporodásával szemben”. A meghatározás két célt fed le: a penészedés, erjedés elkerülését és a kórokozó baktériumok szaporodásának visszaszorítását.

A leggyakoribb csoportok

• Szorbátok. Az E 200 (szorbinsav) és az E 202 (kálium-szorbát) penész és élesztő ellen hat; sajtokban, aszalt gyümölcsben, ízesített italokban fordul elő, ez utóbbiakban együttesen legfeljebb 300 mg/l mennyiségben.
• Benzoátok. Az E 211 (nátrium-benzoát) savas közegben hatékony, ezért savanyúságokban, szószokban és ízesített italokban használják; italban a benzoátok együttes felső határa 150 mg/l.
• Kén-dioxid és szulfitok (E 220–228), például az E 220 (kén-dioxid) és az E 223 (nátrium-metabiszulfit). Borban, aszalt gyümölcsben, feldolgozott burgonyatermékekben gyakoriak, és egyúttal antioxidánsok is.
• Nitritek és nitrátok. Az E 250 (nátrium-nitrit) és az E 252 (kálium-nitrát) a pácolt húskészítmények jellemző adalékai. Élelmiszeripari célra a nitrit csak sóval vagy sóhelyettesítővel összekeverve, pácsóként forgalmazható. Az (EU) 2023/2108 rendelet 2025. október 9-től a legtöbb húskészítményben 150-ről 80 mg/kg-ra csökkentette a hozzáadható nitrit mennyiségét.
• Felületkezelők. Az E 235 (natamicin) csak felületkezelésre engedélyezett: vágatlan kemény és félkemény sajtok kérgén, illetve szárított, érlelt kolbászok felületén.

Újabb tagok is vannak: az E 246 (glikolipidek) 2022 óta egyes alkoholmentes italokban, az E 267 (pufferolt ecet) 2023 óta számos élelmiszer-kategóriában engedélyezett tartósítószerként.

Mit mutat a címke?

Az összetevők között a „Tartósítószer” csoportnév áll, utána a név vagy az E-szám, például „tartósítószer: kálium-szorbát” vagy „tartósítószer: E 202”. A kén-dioxid és a szulfitok ennél többet követelnek: ha összes mennyiségük a fogyasztásra kész termékben meghaladja a 10 mg/kg-ot vagy 10 mg/l-t, allergénként, a többi összetevőtől kiemelt szedéssel kell jelölni őket (1169/2011/EU rendelet II. melléklet 12. pont). A „tartósítószert nem tartalmaz” felirat önmagában nem jelenti, hogy a termék adalékmentes: az ecet, a só vagy a cukor összetevőként is lassítja a romlást.